Időgép címmel új kiállítás nyílt csütörtökön a Ludwig Múzeum mintegy nyolcszáz darabot számláló gyűjteményéből.
A Ludwig Múzeum új kiállítása nem csupán a címben felvetett időutazás tudományos-fantasztikus lehetőségével foglalkozik, hanem az idő és a művészet viszonyát vizsgálja különféle szempontokból, és magukat a műveket tekinti olyan időgépeknek, melyek lehetővé teszik számunkra a mentális utazást.
Mint a közlemény felidézi, a kiállítás a koronavírus-világjárvány „rövid szünetében”, rendkívüli körülmények között jött létre, így nem hagyhatta figyelmen kívül az elmúlt időszak tanulságait sem. A múzeum mintegy nyolcszáz darabos gyűjteményéből ezért a tárlat olyan műveket mutat be, amelyek a személyes, a művészi és a történelmi idő különböző aspektusait tárják a néző elé, Szipőcs Krisztina kurátor személyes nézőpontjából.
A kiállítást az idővel, az idő múlásával és nevezetes dátumokkal kapcsolatos művek vezetik be, majd a látogató családi fotókon, naplókon keresztül kap betekintést egyéni életsorsokba és családtörténetekbe, a kelet-közép-európai privát történelembe.
A műveken mint dokumentumokon keresztül megismerhetők a közelmúlt történelme, a hétköznapok és a sorsfordulók, így többek között a kelet-európai rendszerváltás és ennek összefüggései a történelmi avantgárddal.
A látogató elgondolkodhat az emlékművek sorsáról, valamint a művészet, társadalom és politika összefüggéseiről. Szó esik a társadalmi utópiákról és azok kudarcáról, forradalmakról és háborúkról, illetve irodalmi utópiákról és inspirációkról, jelszavakról és fogalmakról.
A disztopikus jövő, illetve a futurisztikus jelen a témája az emberi testtel és pszichével foglalkozó egyik installációnak, valamint annak a filmnek, amely a legújabb kori hadviselés, a háborús traumák és a virtuális valóság témáját mutatja be. Kiemelt figyelmet kapott a halál pillanata mint az emberi sors, életpálya végpontja és lezárása.
A kiállítás bemutatja azokat a valóságos és elképzelt technikai eszközöket, melyek célja a pillanat, a valóság minél tökéletesebb fotográfiai rögzítése, Picasso kapcsán pedig felidézi, hogy miként reflektálnak nagy elődeikre, a festészet történetére a huszadik század legnagyobb újítói.
Végül a tárlat megvizsgálja a „műbe zárt” időt is, felsorakoztatva azokat a műveket, melyek a szokásosnál hosszabb idő alatt, számtalan részből, variációból, munkából állnak össze egy-egy monumentális alkotássá, így bemutatásukra csak ritkán adódik alkalom – áll a közleményben.
mti