Az ember ősei már 780 ezer évvel ezelőtt is jól átsütve vagy megfőzve szerethették a halat – derült ki egy új régészeti kutatásból, amely egyben azt hivatott biztosítani bizonyítékokkal, hogy az eddig véltnél 600 ezer évvel ezelőtt is főzték már az ételt.
A The Guardian brit napilap online kiadásában ismertetett kutatásban a Tel Aviv-i Steinhardt Természettudományi Múzeum fosszilis pontymaradványait elemezték. A leletek a Jordán-folyónál végzett ásatásokon kerültek elő.
A fosszíliák vizsgálatából kiderült, hogy a térségben 780 ezer évvel ezelőtt élő emberek tűzön készítették el a halat.
A régészek közt nincs egyetértés arról, hogy őseink mikor kezdték el a sütés-főzést, mivel nehéz bizonyítani, hogy a tűzrakóhelyek nem kizárólag melegedésre, hanem esetleg ételkészítésre is szolgálhattak. A kulinária születése ellenben fordulópont volt az emberiség történetében, merthogy a feldolgozott ételt könnyebb volt megrágni és megemészteni, és ennek nagy funkciója lehetett az emberiség elterjedésében is a Földön.
A halfosszíliák vizsgálata előtt a sütés-főzés legkorábbi bizonyítékai 170 ezer évesek voltak és a neandervölgyi és korai Homo sapiens közösségekhez kötődtek.
A Nature Ecology and Evolution folyóiratban publikált tanulmány 600 ezer évvel ezelőtt tűzte ki a sütés-főzés kezdetét. A tanulmány Irit Zohar, a Tel Aviv-i Egyetem Steinhardt Természettudományi Múzeumában dolgozó régész 16 éves kutatómunkája nyomán született.
A több mint másfél évtized alatt a szakember több ezernyi halmaradványt katalogizált, amelyeket az Izrael északi részén felfedezhető Gesher Benot Ya’aqov régészeti helyszínen találtak. Ezen a Jordán-folyó közelében fekvő helyen egykor egy tó lehetett, s míg az onnan előkerült, megkövesedett halmaradványokat vizsgálták, sikerült rekonstruálni, mikor kezdték el az ott élő emberek a hal sütését vagy megfőzését.
Zohar visszaemlékezett, hogy a munka egy kirakóshoz hasonlított: egyre több és több információ birtokába jutottak, s ezekből állt össze végül a történet az emberi evolúcióról.
Első alkalommal az vezette nyomra a régészeket, hogy egy helyszínen, ahol úgyszólván egyáltalán nem találtak halcsontokat, seregnyi fog maradt fenn. Ez már a hal főzésére utalhatott, mivel a halcsontok az 500 Celsius-fok alatti hőmérsékletű főzés vagy sütés közben szétesnek, megpuhulnak, miközben a fogak megmaradnak. A lelőhelyről ezenkívül égett tűzkövek is előkerültek, ami arra utalt, hogy tűzrakóhelyként szolgálhatott.
Újabb bizonyítéknak tekintették, hogy a fogak döntő része két nagytestű – akár kétméteres hosszúságú – pontyfélétől származott. A régészek alapján jó ízű húsuk folytán választhatták őket.
Zohar kiemelte, hogy a fogak elemzésekor a fogzománcot is vizsgálták, mert tudni akarták, hogy a melegítés milyen hatással van a zománcra. A londoni Természettudomány Múzeumban végzett vizsgálatból kiderült, hogy a fogak 200-500 fokos hőnek voltak kitéve, ami azt hivatott alátámasztani, hogy a halat tűz hozzájárulásával készítették el.
A tanulmány alapján erre egy sütőfélét használhattak, ugyanakkor az nem derült ki, hogy a halat sütötték, párolták vagy főzték.
A Homo erectus csaknem 1,7 millió évvel ezelőtt kezdte használni a tüzet. Zohar ellenben rámutatott: az, hogy a tűznél melegedni lehetett, nem jelenti, hogy a főzéshez is használták.
A tanulmányban nem közreműködő Anais Marrast francia kutató, a francia Természettudományi Múzeum achaeozoológusa alapján az is elképzelhető, hogy a tűz mellett ették meg a halat és a csontokat a tűzbe dobták.
mti