Egy kétéltű ichthyoszaurusz fosszíliáját fedezték fel Kínában. Az ősmaradvány először köti össze a delfinszerű ichthyoszauruszokat a szárazföldi őseikkel, így kitölti az ezen ősmaradványok sorában eddig tátongó rést.
A most felfedezett, Cartorhynchus lenticarpusnak elnevezett ősmaradvány egy eddig hiányzó lépcsőfokot képvisel az ichthyoszauruszok evolúciójában. Az ichthyoszauruszok vagy halgyíkok a dinoszauruszok korában, nagyjából 250 millió éve élt tengeri hüllők voltak. Egészen eddig nem találtak olyan „átmeneti” ősmaradványt, amely a szárazföldi életmódról a tengerire való áttérést képviselte volna.
„Most azonban itt van ez az átmenetet mutató fosszília” – mondta a Nature-ben megjelent cikk vezető szerzője, Ryosuke Motani, a davisi Kaliforniai Egyetem professzora. „Semmi sem akadályozta, hogy kijöjjön a szárazföldre.”
A Motani és munkatársai által Kína Anhui tartományában felfedezett, a triászból származó fosszília nagyjából 248 millió éves és 45 centiméter hosszú. A tengeri életmódhoz teljes mértékben alkalmazkodott halgyíkokkal ellentétben, ennek szokatlanul nagy, hajlékony uszonyai volt, amely fókaszerű mozgást tett lehetővé a szárazföldön. Csuklói hajlíthatók, ami nélkülözhetetlen a szárazföldön való mászáshoz. A legtöbb ichthyoszaurusz orra hosszú, csőrszerű, de a kétéltű ősmaradvány orra olyan rövid, amilyen a szárazföldi hüllőké.
Testében vastagabb csontok találhatók, mint a korábban leírt halgyíkokban. Ez összhangban van azzal az elképzeléssel, hogy a szárazföldről a tengerre váltó tengeri hüllők először nehezebbek lettek, például a vastagabb csontok révén azért, hogy képesek legyenek átúszni az erős parti hullámverésen, mielőtt eljutnának a mély vízig.
(forrás: origo.hu)