Párt kapott a szakállas bagoly (Strix nebulosa) a Szegedi Vadasparkban, a fiatal tojó Finnországból érkezett.
Szegeden három éve tartják a messzi északon élő ritka fajt, akkor egy testvérpár került a Tisza-parti településbe egy svájci állatkertből. Azért, hogy összeállhasson egy szaporodó pár, egy tojót kerestek a mesterek, a fiatal példányt végül a Helsinki Állatkertben találták meg, mely a karantén lejárta után most költözött össze a jövendőbelijével a terjedelmes bagolyröpdében.
A szakállas bagoly Eurázsia és Észak-Amerika tajgáin honos, a magas észak sűrű fenyveseinek lakója. A 65-70 centis testméretű, akár másfél méteres szárnyfesztávú madár elsődlegesen olyan erdőket kedvel, amelyekben nem messze nyíltabb területek is fedezhetők fel. Éles hallása és látása támogatja a vadászatban. Magas fákon vagy éppen póznákon ülve les, ezután onnan csap le áldozatára. Akár még a 60 centiméteres hó alatt mozgó pockot is képes kifülelni, ezután helyzetének korrekt meghatározása után azt elkapni. Főleg kisemlősökre, azon belül is rágcsálókra vadászik, csak időnként zsákmányol madarat. Jelen pillanatban ugyan nem veszélyeztetett faj, a megfigyelések alapján ellenben a átfogó felmelegedéssel járó környezetváltozás – éppen úgy, mint a többi északi fajt – hátrányosan érinti.
Fülei nincsenek, azonban arca a testméretéhez viszonyítva jókora, a szeme körüli koncentrikus körök tetszik tetszetőssé, sőt, némileg emberszerűvé a tekintetét, nevét ugyanakkor a csőre alatt fedezhető fel szakáll formájú sötét foltról kapta.
Terjedelmes ragadozó madarak elhagyott fészkében költ minden évben egyszer. A nőstény három-hat tojást rak, melyeken 28-30 napig kotlik. A legfiatalabb és legidősebb fióka közt akár kéthetes korkülönbség is lehet. A fiókák 20-30 napos korukban repülnek ki.
mti