Egy új tudományos felmérés alapján több mint 700 ezer éve, vagyis az eddig véltnél több százezer évvel ezelőtt élt már ember a Fülöp-szigeteken – számolt be róla a Phys. org portál.
Kőeszközöket talált egy internacionális régészcsoport az állam legnagyobb, legészakibb szigetén, Luzon Kalinga tartományában, eredményeiket a Nature akadémiai folyóirat friss száma közölte.
Az ausztrál Wollongongi Egyetem régésze, Gerrit van den Bergh vezette kutatócsoport összesen 57 kőszerszámot ásott ki, ráadásul egy rinocérosz majdnem egész csontvázának maradványait, melyen egyértelmű jelek mutatják az emberi tevékenység nyomait.
A leletegyüttes 49 pattintott kőpengéből, hat, pattintáshoz elengedhetetlen magkőből és két, kalapácsfejként azonosítható kőből áll.
Sok orrszarvúcsonton fedeztek fel vágásnyomokat, azonkívül a jobb és bal mellső végtagcsonton kalapácsütések jeleit, melyek arra utalhatnak, hogy az ember a velőt akarta kivenni a csontból.
Az ásatáson ezen kívül az elefánttal rokon stegodon, Fülöp-szigeteki számbárszarvas, édesvízi teknős és varánusz maradványai is előkerültek.
Változatos megoldású kormeghatározási eljárással megállapították, hogy az agyagrétegben talált kövületek és kőeszközök kora 777 ezer-631 ezer év, a rinocéroszt megközelítőleg 700 ezer éve vágták le.
A lelet alapjaiban változtatja meg az ember Fülöp-szigeteki elterjedéséről szóló akadémiai elméleteket, mivel az emberfélék letelepedésének korábbi legkorábbi bizonyítéka a Callao-barlang közelében talált kis lábfejcsont volt, ennek korát 67 ezer évesre becsülték.
A friss tanulmány szerzői alapján a korai emberelődök több hullámban vándoroltak be a térségbe. Van der Bergh úgy véli, a délkelet-ázsiai szigetvilágban északról dél felé tartva, az óceán áramlatait követve szóródtak szét, Luzon lehetett az egyik állomás. Végül elérték Flores szigetét, ahol a „hobbit”, vagyis az emberfélék családjának egyik kihalt faja, a floresi ember (Homo floresiensis) populációja létrejött.
Ezelőtt a tudósok úgy gondolták, hogy mivel egyes vélemények alapján az emberféléknek nem voltak csónakjaik, nem kerülhettek Luzonra vagya Wallacea nevű régió más szigeteire. Ellenben 2003-ban Flores indonéziai szigeten felfedezték a „hobbit” maradványait, ezután később Szulavézin is találtak hasonló leleteket, amelyek arra utalnak, hogy a térségben már roppant módon korán megjelentek az emberfélék. A „hobbit” ősei 700 ezer éve már Flores szigetén éltek, nagyjából abban az időben, amikor Luzonon is jelen voltak.
A Wallacea – nagyrészt indonéz szigetekből álló, Luzont és Florest is magába foglaló szigetvilág, melyet mélytengeri szorosok választanak el az ázsiai és az ausztrál szárazföldi lemeztől – állatainak elterjedése ugyancsak azt az elméletet támasztja alá, amely alapján az emberfélék észak felől hódították meg a szigeteket.
Az északi Luzonon a legtöbb az állatfaj, akár a maiakat, akár a kihaltakat tekintjük, a déli Floresen a legszegényesebb.
Ha az állatok véletlenül, a délre tartó áramlatokkal jutottak a szigetekre, akkor azt várnánk, hogy dél felé egyre kevesebb fajuk lenne, és ez is a helyzet – mondta van der Bergh.
A kutató alapján az embert sem csónakok szállították a térségbe, hanem valószínűleg óriási cunamik. A térségben gyakori a szökőár, bár a legnagyobbak, mint a 2004-es, évszázadonként fordulnak csak elő, a eshetőség voltaképpen fennáll, hogy a véletlen egy óriáshullám hátán egyik szigetről a másikra szállította az emberfélék egy-egy csoportját.
MTI