Egy új tanulmány szerint az elefántok megérzik a közelgő vihart még akkor is, ha a felhők tőlük nagy távolságban gyülekeznek.
Az amerikai-ausztrál kutatócsapat szerette volna felderíteni az elefántcsordák váratlan mozgásait a szezonális változások során, azt gyanítva, hogy a száraz évszakok vége felé migrációik valamiképpen összefüggésben állnak a távoli viharokkal, amelyeket észlelhetnek.
GPS-nyomkövetők révén 14 elefánt mozgását követték figyelemmel Namíbiában több mint hét évig, az időjárási adatokat összevetve a csordák mozgásával.
Namíbia Délnyugat-Afrika egyéb területeihez hasonlóan az év nagy részében forró és száraz régió, ezért az ott élő állatoknak meg kellett tanulniuk, hogyan fordíthatják saját hasznukra a januártól márciusig tartó esős évszakot. Az elefántok is eme állatok közé tartoznak, isznak és fürdenek az ideiglenesen felduzzadt patakokban és egyéb víznyerő helyeken. Ezenkívül vándorolnak, csordáik szinte állandóan mozgásban vannak táplálék és víz után kutatva. Az új vizsgálatban a kutatók az elefántok esős évszakra jellemző furcsa vándorlási mintázatát akarták közelebbről szemrevételezni. A korábbi tanulmányok során ugyanis kimutatták, hogy a csordák néha minden különösebb ok nélkül, hirtelen irányt váltanak.
Az összes adat birtokában izgalmas mozzanatra derült fény: az ormányosok a jelek szerint képesek „érzékelni” az akár 240 kilométerre lecsapó viharokat, és abba az irányba indulnak el.
Oliver Frauenfeld, a kutatás egyik szakembere elmondta, nem tudják, hogy ténylegesen hallják-e a vihart, vagy egyéb, a viharok generálta olyan, alacsony frekvenciájú hangokat észlelnek, amit az emberi fül már nem képes meghallani. Kétségtelen azonban, hogy tudják, merre esik az eső.
Míg a kutatók nem biztosak benne, pontosan mi váltja ki az elefántok éles időjárási érzékét, egyik jótékony mellékhatása máris kiviláglik: ha a vadvédelmi szakemberek az időjárási adatokat fel tudják használni annak előre vetítésére, merre indulhatnak az állatok, nagyobb eséllyel védhetik meg őket az orvvadászoktól.
(forrás: hirado.hu)
(fotó: Takács Szabolcs)