Műholdfelvételek és 300 ezer önkéntes hozzájárulásával tudtak szakemberek most először precíz becslést adni az Antarktiszon élő Weddell-fókák állományáról – írta a The Guardian című brit lap.
A Weddell-fókák száma meghatározó mutató több szempontból is: utal a jégtakaró vastagságának ingadozására és a táplálékláncokban esetlegesen bekövetkező változásokra. Egy Weddell-fóka akár harminc évig is élhet az Antarktisz jeges partjának zord vidékén, de az állomány megszámlálása mindeddig kockázatos és túlságosan drága vállalkozás volt.
Michelle LaRue, az új-zélandi Canterbury Egyetem professzora kijelentette: eddig szokásoknak megfelelő felmérési technikákat alkalmaztak, hajóról és repülőről próbálták felmérni a fókaállományt, de ezzel a módszerben egy adott időben képtelenség megbízható becslést adni az egész Antarktisz területére vonatkozóan.
Az eredmény pontatlan volt, így 2016-ban elkezdtek nagy felbontású műholdfelvételekre és önkéntes tudósok megfigyeléseire támaszkodva vizsgálódni. Több százezer kíváncsi „civil felfedező” elemezte a műholdképeket, hogy kiderítsék, precízen hol élnek és hányan vannak a fókák, ráadásul milyen környezeti tényezők vannak hatással az élőhelyüke. LaRue állítása alapján a 2011-ben készült képek vizsgálata alapján arra a meglepő felfedezésre jutottak, hogy a Weddell-fókák állománya igazság szerint csak a 40 százaléka annak a 800 ezres számnak, amit ezelőtt a tradícióknak megfelelő technikákkal becsültek. A nagyfokú különbséget nem az állomány baljóslatú csökkenése indokolja, a hátterében inkább az áll, hogy ennyire megbízhatatlanok voltak a korábbi számlálási módszerek.
A fókaállományt részletező tanulmány 2021 végén jelent meg. Ebből kiderült, hogy nagyjából 202 ezer fiatal vagy felnőtt nőstény Weddell-fóka él az Antarktiszon. A hím állatok többnyire nem láthatók a felvételeken, mert ők jellemzően a jégtakaró alatt a területük védelmezésével vannak elfoglalva. A tudósok felfedezték azt is, hogy a Weddell-fókák az antarktiszi jégtakaró mindössze egy százalékán élnek, és körültekintően választják meg, hogy mely területeken telepedjenek le: jelentős szempont számukra példaként, hogy a szomszédságukban milyen pingvinek és mekkora kolóniában élnek.
A modern fókaszámláló módszer kulcsfontosságú része volt az önkéntesek munkája. A jelentkezőknek műholdfelvételeket osztottak ki, és jelölniük kellett, ha a képeken fókákat észleltek. Konszenzuson alapuló algoritmust használtak, amelyiknek érdemben azt jelenti, hogy a lehető legtöbb ember adott pozitív visszajelzést, annál hatékonyabban lehetett leszűkíteni az állatok élőhelyét – indokolta LaRue. A módszert napjainkban már más tudósok is használják, példaként az északi-sarki rozmárok állományának felmérésére.
mti