Az idegenhonos aranyvesszőfajok bioaktív anyagainak környezetbarát növényvédőszerként való alkalmazhatóságát mutatták ki az ELKH Agrártudományi Kutatóközpont (ATK) Növényvédelmi Intézetének kutatói. Vizsgálatuk alapján az aranyvessző egyes komponensei alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre.
Mint az ELKH közleményében olvasható, a Móricz Ágnes vezette kutatócsoport a korábbiaknál költséghatékonyabb eljárást fejlesztett ki bioaktív anyagok azonosítására növényi szövetekben. A módszer alkalmazásával a szakemberek kimutatták, hogy a kivadult, idegenhonos aranyvesszőfajok némely összetevői alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre. Eredményeiket a Journal of Chromatography A és a Journal of Agricultural and Food Chemistry közölte.
A korszerű kémiai struktúrájú bioaktív anyagokra nagy igény van a humán- és az állatgyógyászatban, mindemellett a mezőgazdaságban, ezekről hiszen azt gondolják, hogy eltérő betegségek kezelésénél is alkalmazhatók lehetnek. A kórokozókban kialakuló (multi)rezisztencia előretörése okán ez legfőképp az antimikrobiális szerekre igaz. A gyógyászatban ellenben szükség van más hatású szerekre is, amelyek a most alkalmazott drogoknál hatékonyabbak és kevesebb mellékhatással bírnak – írják.
A növények másodlagos anyagcseretermékeikkel védekeznek a káros környezeti élmények ellen, mindent összevetve az eltérő szerkezetű bioaktív vegyületek kimeríthetetlen tárházát biztosítják. Ezeket térképezte fel a kutatócsoport az aranyvesszőfajokban.
Az információ alapján ezek az idegenhonos kerti növények invazívvá válhatnak – azaz egyre nagyobb területet hódíthatnak meg –, visszaszorítva az őshonos fajok életterét és diverzitását, amivel mind a természetben, mind a mezőgazdaságban károkat okoznak. Mint rámutatnak, az értékes anyagcseretermékek kimutatása ezekben a növényekben újabb okot adna a nagy biomasszával büszkélkedhető invazív fajok irtására, ami mindent összevetve kettős – környezeti és gazdasági – hasznot eredményezne.
Magyarországon az egyetlen őshonos aranyvesszőfaj a közönséges aranyvessző (Solidago virgaurea). Ezenfelül három Amerikából származó aranyvessző vadult ki: a magas (S. gigantea), a kanadai (S. canadensis) és a fűlevelű (S. graminifolia vagy Euthamia graminifolia), amelyek közül csak az első kettő vált invazívvá.
Ugyan a hagyományos népi gyógyászatban a növények föld feletti hajtásrészét (herba) használják, mindenekelőtt vizelethajtóként, mindemellett a kísérletek első szakaszában a szakemberek a gyökérkivonatok komponenseit vizsgálták. Ennek oka, hogy a magas és a kanadai aranyvessző föld alatti hajtással is szélsebesen terjed, terjedésük visszaszorításához ennek értelmében nem elegendő a föld feletti hajtás eltávolítása virágzás előtt.
A vizsgálat esetén az aranyvesszők gyökérkivonataiban antimikrobiális, antidiabetikus és kolinészteráz-gátló anyagokat mutattak ki, utóbbit az Alzheimer-kór kezelésére alkalmazzák. A magas aranyvessző gyökeréből több, a Fusarium avenaceum gomba növekedését eredményesen gátló anyagot (klerodán diterpént) sikerült kivonni. Például ez a gomba okozza a hazai kalászos gabonák fuzáriumos betegségét, mely nemzetközileg nagyfokú gazdasági károkat okoz a mérsékelt égövben. A közönséges, a fűlevelű és a mutatós aranyvesszőkben azonosított összetevők – poliacetilének és egy benzil-benzoát-származék – a Fusarium avenaceum mellett a Bipolaris sorokiniana gomba növekedésének gátlásában is hatékonynak bizonyultak. Utóbbi barna levélfoltosságot, gyökérrothadást és csíranövény-foltosságot okoz pázsitfűféléken, ezáltal példaként a búzában és az árpában.
Az aranyvessző egyes komponensei voltaképpen alkalmasak lehetnek a növények gombás megbetegedései elleni fenntartható kémiai védekezésre. A kutatócsoport a továbbiakban folytonosan bővíti a kísérletekbe bevonható növényi kórokozók körét, és folytatja az aranyvesszőfajok bioaktív másodlagos anyagcseretermékeinek feltérképezését – közölte az ATK.
mti