Fogságban meglehetősen kevés alkalommal szaporodó vörös macskamedvékkel (Ailurus fulgens) gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark állatgyűjteménye.
A kis- vagy vörös pandáknak is nevezett fajból két felnőtt egyed él a sóstógyógyfürdői látványosságban, az Európai Fajmegőrzési Program keretében öt éve Nyíregyházára került nőstény Ting-tingnek és a Szecsuán névre keresztelt hímnek nemrégiben két utóda is született.
A most hathetes ikerpár egyik tagja hím, a másik nőstény, mindketten egészségesek, súlyuk 62 és 66 dekagramm – közölte az állatok orvosi vizsgálata után Révészné Petró Zsuzsa, a park tanítási osztályvezetője az érdeklődőknek.
A szerfelett érzékeny kölykök szemei az első pár hétben csukva voltak, idejük nagy részét egy helyben, odújukban fekve töltötték. Ting-ting eleinte úgyszólván egész nap kölykeivel volt az odúban, bár most már egyre többször hagyja el a fészket, még sokszor visszajár hozzájuk, hogy megszoptassa és tisztogassa őket.
A kölyköknek azért is örülnek a mesterek, mert fogságban meglehetősen kevés alkalommal szaporodnak a macskamedvefélék családjába tartozó állatok – tette hozzá az osztályvezető.
Ting-ting és Szecsuán a jelek alapján jól érzi magát a Nyíregyházi Állatparkban: legutóbb előző évben nyári hónapokban születtek utódaik, akkor az ikerpár mindkét tagja nőstény volt.
A vörös macskamedve – nevével ellentétben – nem áll közelebbi rokonságban a széles körben elterjedt óriáspandával, mindössze annyira, hogy mindkét faj a ragadozók rendjébe tartozik. Elnevezésük az állat medvére emlékeztető külsejére utal, félig behúzható karmai hozzájárulásával ugyanolyan jól mászik fára és nyalogatja magát tisztára, mint a macska.
A fajt 1825-ben találták meg, latin neve tűzfényű macskát jelent. A kispandák a természetben a Himalája és Észak-Burma magashegyi erdeiben, továbbá Szecsuán nyugati felén és Jünnanban élnek 2000-4800 méteres magasságban. Bundáját hosszú, durva fedőszőrök, az alatt mindazonáltal tömött aljszőrzet alkotja, mely melegen és szárazon tartja a hideg és nedves környezetben.
Ebben a pillanatban alig tízezer egyedük él a természetben, számuk az utolsó ötven évben megközelítőleg negyven százalékkal mérséklődött, elsődlegesen az élőhely elvesztése, az orvvadászat és az illegális állatkereskedelem okán. Nepálban példának okáért ezelőtt a bundájáért vadásztak rájuk, amelyből sapkát készítettek, Kínában ugyanakkor a farkát használták seprűnek.
Bár a ragadozók rendjébe tartoznak, táplálékuk jórészt bambuszból áll, alkalmanként ellenben előszeretettel fogyasztanak tojást, rovarokat, madárfiókát és kisemlősöket is. Éjjel aktív állatok, a nappalt javarészben a fák ágai közt összegömbölyödve, alvással töltik.
Az óriáspandához hasonlóan a kis panda elülső mancsain is van egy-egy kiálló csuklócsont, amely behajlítható és hatodik ujjként üzemel, ezáltal kényelmesen le tudja szakítani a bambuszhajtásokat. Érdekesség, hogy a kis pandákat gyűrűs farkuk, fogaik, koponyafelépítésük és pofájuk folytán rendszertanilag sokáig a mosómedvefélékhez sorolták.
mti, fotó: Balázs Attila